2013. szeptember 29., vasárnap

A Szilágysomlyói PSZ IX. presbiteri konferenciája Sólyomkőváron

A tevékeny keresztyén élet - IX. presbiteri konferencia Sólyomkőváron

Napos szeptemberi időben gyűltek össze a Szilágysomlyói Egyházmegye presbiterei Sólyomkőváron a hagyományos őszi konferenciára. A reggelek már hűvösek errefelé, de amint a Nap feltűnt a fák és dombok fölött lassan mindenki felmelegedett.
    A megnyitó istentiszteleten Lukács József püspökhelyettes hirdette Isten Igéjét a 2Thessz 3,1-5 alapján. A tevékeny keresztyén életre hívta fel figyelmünket. Az első században élő keresztyének annyira hittek Jézus korai visszajövetelében, hogy már-már tétlenül, semmittevően élték mindennapjaikat. De ugyanez a semmittevés, gyümölcstermés nélküli keresztyén élet veszélyezteti mai egyházunkat is. Egyesek már úgy tekintenek egyházunkra, mint egy szolgáltatást végző intézményre. Ünnepelni akarnak, de Jézus nélkül. Imádkozzunk egyházunkért, családunkért, gyülekezeteinkért, egymásért, hogy a szolgálatban ne lankadjunk meg, és Isten Lelke által erőnk megújuljon.
    A köszöntések sorában előbb Tóth András, a Presbiteri Szövetség elnöke üdvözölte a megjelent vendégeket, előadókat és a presbitereket. Majd Székely Csaba, egyházmegyei főgondnok a tanulás fontosságáról szólt, hiszen a megfelelő szolgálathoz megfelelő tudást és bölcsességet kell szerezni. Növekedni kell a kegyelemben és a Jézus Krisztus ismeretében ahhoz, hogy elöljárói hivatásunkat minél jobban betölthessük.
    Ezután került sor a konferencia első előadására, amit Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora tartott a 450 éves Heidelbergi Kátéról. Hitvallásunk kialakulásának történetét kísérhettük figyelemmel 1518-tól kezdődően egészen megjelenéséig, 1563-ig. Megtudtuk többek között, hogy Ursinus Zakariás és Oleviánus Gáspár mellett német tudósok, teológusok egész sora dolgozott azon, hogy egy olyan hitvédő iratot állítsanak össze a református egyház számára, amely bibliai alapokon nyugszik. A kérdés-feleletek összefoglalták a Szentírás üzenetét, és így mindenki által elfogadott lett a református egyház. Amikor 1563-ban a Heidelbergi Káté megszületett négy célt szolgált:
    - az ifjak oktatásának és nevelésének eszköze volt;
    - útmutató volt a lelkipásztorok számára a prédikációra való felkészülésben;
    - a vasárnapi istentiszteleti rendtartás (liturgia) része volt: 9  vasárnapon át beosztva fel kellett olvasni mind a 129 kérdést és feleletet, hogy a gyülekezet soha ne feledje el.
    - a gyülekezet számára tanító, nevelő eszköz volt; ezért a vasárnap délutáni istentiszteleten a prédikációban a kátét magyarázták a lelkipásztorok.
    Az előadó személyes vallomásaként elmondta, hogy igazi keresztyénné a Biblia által lett, de azon belül igazi reformátussá csak a Heidelbergi Káté által tudott lenni. Ezért ajánlotta mindannyiunk figyelmébe a Káté rendszeres olvasását, tanulmányozását.
    Szünet után következett a konferencia második előadása, amit Horváth József, sarmasági történelemtanár tartott a magyar nemzet- és küldetéstudatról, és azon belül a Szent Korona rejtélyéről. Előadásából kitűnt, hogy elkötelezetten hisz abban, hogy a magyarságnak sorsa és küldetése van a Kárpát-medencében. Az ősmagyarok küldetéstudatában már ott volt az egy és igaz Istenbe vetett hit; hittek az Ő szilárd hatalmában és szerető oltalmában.
    A Magyar Királyság megalakulásával, Szent István megkoronázásával pedig ez a nemzet- és küldetéstudat tovább erősödött. A Szent Korona az egységes nemzet jelképe lett; minden magyar keresztyénnek hinnie és éreznie kell ennek a misztériumnak az erejét. Ebben még a középkor két hitharcosa, az egymás ellen viaskodó katolikus Pázmány Péter és a református Bethlen Gábor is egyetértett. A Szent Koronának összetartó ereje van, az egységes nemzethez való tartozást erősíti a magyarokban. A magyarok mindig is hittek abban, hogy a koronát Istentől kapta az ország egy meghatározott küldetéssel és céllal. A szabadság, a védelem, az egyenrangúság és a méltóság jelképe lett minden nemzedék számára. Ragaszkodnunk kell ősi hagyományainkhoz, értékeinkhez, ereklyéinkhez, hiszen ezekben van nemzetünk jövője.
    Ezt követően a sarmasági ifjúsági csoport, Püsök József Attila lelkipásztor vezetésével zenés előadással örvendeztetett meg bennünket. A dalok között voltak hiterősítő és hitmélyítő énekek ugyanúgy, mint a nemzettudatot erősítő dalok. Ezek hallgatása közben mindenkiben megerősödött az a bizonyosság, hogy jó érzés református keresztyénnek és egyben magyarnak is lenni. Isten gondviselő szeretete tartott meg bennünket mindeddig keresztyénnek és magyarnak, és ezt a két értéket őriznünk kell és továbbadnunk a következő nemzedéknek.
    A konferenciát a szeretetvendégséggel zártuk, ahol a finom falatok elfogyasztása közben kötetlen beszélgetések alakultak ki a résztvevők között. Ezúton köszönjük minden szervezőnek, segítőnek és résztvevőnek, hogy Sólyomkőváron ez alkalommal is tartalmas és lélekemelő napot tölthettünk el.
Szőnyi Levente esperes

2013. március 14., csütörtök

Hadadon konferenciáztak a presbiterek

Az idei, sorban a nyolcadik egyházkerületi presbiteri konferenciát a nagykárolyi egyházmegyéhez tartozó Hadadon tartottuk meg, Isten segítségével, augusztus 31. és szeptember 2. között. A 120 résztvevő presbiter a Királyhágómellékről nyolc egyházmegyét, valamint a kárpátaljai, erdélyi és magyarországi presbiteri szövetségeket képviselte.
A három tartalmas napot a hadadi Degenfeld kastélyban létrehozott ifjúsági központban töltöttük, de közben meglátogattuk az ákosi, erdődi, nagykárolyi, érmindszenti, tasnádi és sződemeteri templomokat, illetve az Ady és Kölcsey emlékházakat. Előadóink tartalmas előadásokkal szolgáltak: Hermán M. János, ifj. Geréb Miklós, Dobai Zoltán és Tőtös Katalin.
   A konferencia témája az egyházi zene, zenekultúra és zenélés volt, amit a felkért előadók: Berkesi Sándor karnagy és Orosz Otília kántor, egyházzenei előadó mindenki számára érthetően dolgoztak fel. A három nap során rögtönzött kamarakórus (tagjai: az előbbi két előadó, ifj. Geréb Miklós, Nagy Judit és Rácz Lóránd) szolgált a konferencián. 
Igei szolgálatot végzett körünkben: Lukács József főjegyző, Nagy Sándor, a házigazda egyházmegye esperese, Hermán M. János, Kurta-Tőtös Szabolcs és házigazdánk Kurta-Tőtös Beáta. Isten általuk hirdetett igéje sokunk számára személyre szóló volt.
Mint az utóbbi években, most is jelen volt a budapesti Kálvin Kiadó. A remek kiadványokat Fodor Csaba terjesztési igazgató mutatta be.
A konferencia úrvacsorával egybekötött istentisztelettel zárult, amin jelen voltak a hadadi gyülekezet tagjai is. A konferencia résztvevői nyilatkozatban tiltakoztak a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen (lásd alábbi írásunkat – megj.: a szerk.).
   Köszönettel tartozunk házigazdánknak: a hadadi gyülekezetnek és presbitériumának, a Degenfeld Központ igazgatójának és személyzetének a három napos ellátásért, valamint a Nagykárolyi Egyházmegye és az Egyházkerület lelki és anyagi támogatásért. Ugyancsak köszönet illeti a meglátogatott egyházközségek lelkipásztorait és presbitereit az irántunk való gondoskodásért.
Mindezekért Istennek adunk hálát és kérjük Őt, hogy jövőre is együtt épülhessünk a kilencedik, reményeink szerint a Temesi Egyházmegyében tartandó konferencián.
Venter Miklós PSZ-főtitkár 
A Presbiteri Szövetség szolidaritását fejezi ki az Igazság napján megjelent demonstrálókkal. Mély felháborodással és szomorúan vesszük tudomásul, hogy 23 évvel a fordulat után, az Európai Unió egyik tagállamában, még mindig ott tartunk, hogy az elkobzott közösségi vagyon visszaszolgáltatásában torpanunk meg, ilyen szégyenletesen. Meggyőződésünk, hogy a Székely Mikó Kollégium ügyében tevékenykedő Restituciós Bizottság tagjainak meghurcolása nem méltó a jogállamisághoz. Továbbá, hogy ez az eset és a hatóságok részéről érkező hasonló „intézkedések” célja a magyarság megfélelmlítése és demoralizálása.
Mi, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége valamint a konferencián résztvevő: Kárpátaljai, Erdélyi és Magyarországi kerületekből felsereglett presbiterek kiállunk a nemzeti és az egyházi közösségi elkobzott vagyon visszaszolgálatásáért.
Ügyünket és az igazságszolgáltatást kegyelmes Istenünkre bízzuk, s együtt könyörgünk a zsoltárossal: „Maradj hűséges a Téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.” (Zsolt 36,11)

A szabadulás örömhíre - Szilágysomlyói Presbiteri Konferencia



„Ha az ember Sólyomkővárra jön mindig jól érzi magát” – mondta egy persbitertárs, amikor szeptember 1-jén a Szilágysomlyói Egyházmegye táborhelyén gyülekeztünk, a nyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő Presbiteri Konferencián.
Lukács József egyházkerületi főjegyző áhítata nyitotta meg az együttlétet az Ez 34,11-16 alapján. Hallhattuk, ahogy Isten panaszos hangja fogalmazódik meg a prófétán keresztül, hogy akiknek hirdetniük kellene az örök igazságot, azok elhallgattak, nem teljesítették kötelességüket, de megszólal helyettük Isten és azt mondja, hogy Ő lesz helyettük a pásztor.
Teljesítettük-é mindig kötelességünket? - tevődött fel az önvizsgálatra indító kérdés. Hűek voltunk-é fogadalmainkhoz? Ebben az értékvesztett világban megmaradtunk-é a mindig állandó krisztusi értékek mellett? Ady Endre versének címe ma is érvényes: megszaporodtak „a nagyra nőtt krisztusok”. Sok bukás és kudarc jellemzi életünket, de a legnagyobb az lenne a keresztyén ember számára, ha elfogadná a rosszat és nem küzdene ellene. „Vegyük fel tehát a harcot a világ gonosz erőivel és saját belső gonoszságunkkal szemben” - hangzott a buzdítás.
Az igei bevezető után Tóth András, az Egyházmegyei Presbiteri Szövetség elnöke köszöntötte a mintegy 140  jelenlévő presbitert, illetve a meghívott vendéget. A Jn 3,15-ra utalva hangsúlyozta, hogy arról fogják felismerni a mi Krisztushoz való tartozásunkat, hogyha egymást szeretni fogjuk. Köszöntések és programismertetés után jó volt hallgatni a Szilágybagosi Ifjúsági Csoport szolgálatát, akik most is bizonyították, hogy méltán lehetünk büszkék egyházmegyénk egyedüli mandolin zenekarára.
Székely Csaba, egyházmegyei főgondnok a közeledő presbiterválasztásra utalva, a szívünkre helyezte a presbiteri szolgálat felelősséggel járó vonatkozását, mert Krisztus mindenért számonkér majd bennünket.
Hasznos és építő előadást hallhattunk Horváth Levente lelkipásztor, a Bonus Pastor (Jó Pásztor) Alapítvány  vezetője részéről, aki az alkoholfüggőségről, valamint az attól való szabadulás lehetőségéről beszélt. Ez olyan problémája az emberi életnek, amely igen nagy aktualítással bír. Probléma, mellyel szembesülni kell. Elgondolkodtató volt, hogy milyen hamar bekövetkezhet az ember életében az a kontrollvesztés, melynek lényege az, hogy az ember már nem tudja, hol a határ és mikor kell leállni. Innen már csak egy lépés a függőség. Az Alapítvány azért jött létre, hogy az ilyen embereken segítsen. Hiteles bizonyságtevés volt a valamikori függők szájából hallani a szabadulás öröméről, akik végigjárták ezt az utat, s már új életet kaptak Krisztus által. „Az ördög ingyen akar téged, Krisztus pedig az életét adta, hogy minden bűntől megszabadítson” – hangzott el az előadásban.
Szőnyi Levente esperes a presbiteri szolgálatról tartott vetítettképes előadást Szolgálunk és védünk címmel. Szolgáljuk Krisztust és embertársainkat, s védjük a szentek közösségét azaz a gyülekezetet minden támadás ellen. Mi a fizetség? – sokszor megkísért a gondolat bennünket. A tékozló fiú történetében az egyik szereplő presbiter. Kevesen gondoltunk arra, hogy ez épp a nagyobbik fiú. Miért érdemelte ki ezt a minősítést? Mert mindenkor az Atyával volt és nem kérte ki a vagyon reá eső részét. Ilyen elöljáróvá és küldötté kell váljon a presbiter.
Az előadások után megemlékeztünk a közelmúltban elhunyt gondnoktestvérekről: Csíki Ferenc, szilágyzoványi és Bartus Ferenc varsolci főgondnokokról, valamint a fiatalon elhunyt Balla Csabáról, az ippi főgondnok fiáról. Isten nyugtassa őket és vigasztalja meg a gyászolókat.
Egyházmegyénk esperese és a Presbiteri Szövetség elnöke megköszönte a jelenlétet, biztatván a szolgatársakat arra, hogy vállalják tovább ezt a nemes küldetést. Konferenciánk szeretetvendégséggel zárult.
Jó volt résztvenni ezen a találkozón, azzal a reménységgel szívünkben, hogy jövőre újból találkozunk. Addig is áldásos szolgálatot mindenkinek.
Fazakas Sándor lelkipásztor

A Presbiter októberi számából

Az aradi egyházmegye esperese, Módi József írása vezércikként köszönti és elemzi röviden a református reformáció lényegét a Magyar Református Presbiteri Szövetség lapjának indító oldalán. A 19-20. oldalon pedig a felelős szerkesztő, Dr. Békefy Lajos gondolatébresztő és ötletadó írását olvashatjuk a hitújítás egyik fontos 21. századi következményéről, az öko-reformációról.
Az Isten által jónak teremtett, de az emberi bűn és a mindenen átgázoló nagyravágyás által rombolt környezetünket, a természeti világot is beleértve, csak hitükben és szemléletükben megújult emberek menthetik, tarthatják meg rendeltetésszerű állapotban. Két fontos és követésre érdemes példát hoz erre a cikk: az egyik a világszerte egyre inkább terjedő öko-gyülekezeti mozgalom, a másik a hazánkban már hivatalosan működő Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség közhasznú tevékenysége. A cikket elgondolkodtató fotók színezik. Versben köszönti 1517. október 31-et, a reformáció születésnapját Horváth Loránd. „Elhagy-e az Úr” a címe és témája Dr. Viczián Miklós Ige mellett rovatának. A Magyar Presbiter 1943. októberi számát lapozza fel Dr. Kis Domokos Dániel, a „Reformáció napján” kezdetű írással. Folytatódik az „Azt olvastam a Bibliában…” sorozat, ugyanígy „A presbiter munkamezeje” rovat, amelyben a politika keresztyén szemléletéről olvashatunk. Apostagi Zoltán Apropójában az ó-egyház egyik legnagyobb szabású teológusának, Augustinusnak a gondolatait osztja meg velünk modern átdolgozásban.
Dr. Papp Vilmos Dr. Soos Gézára emlékezik születésének 100. évfordulója alkalmából. Horthy Miklós kormányzó titkos református diplomatájának egykori jelmondata ma is időszerű: „Evangéliumot Magyarországnak!”. Kövespataki László immáron negyedik alkalommal töpreng el a bomló házasságokról. „Adj egy órát a hétből…” az indító mondata Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta fontos írásának, ami a civil szervezetekről, illetve ezek szolgálatáról szól a Krisztus-test javára. Joó Sándor áldott emlékezetű pasaréti prédikátornak 1960-ban keletkezett visszatekintését adja közre Viczián István, melyben az ébredés egyházmegtartó erejéről írt. Ismét gazdag és színes beszámolók olvashatók presbiteri konferenciákról, melyeket a Kárpát-medence tájain tartottak, így a 18. Nemzetközi Presbiteri Konferencia utóhangjáról, amire Karcagon került sor, a Királyhágó-mellékhez tartozó Hadadon tartott háromnapos presbitertalálkozóról, melynek fő témája az egyházi zenekultúra és ebben a presbiterek feladatvállalása volt. Soós Katalin írásából megtudhatjuk, hogy presbiterek vasárnapján vették át kárpátaljai presbiterek a pataki képzésükről kiállított okleveleket.
Miskolcon Edgar és Gyöngyvér Luz Ecuadorban szolgált házaspár tartottak tartalmas előadást Isten világméretű missziójáról. A felvidéki Rimaszombat a helyszíne az ottani Presbiteri Szövetség megalakulásának, ezt köszönti a Magyar Református Presbiteri szövetség elnökének, Dr. Szabó Dánielnek az írása. Tájékozódhatunk arról is, hogy 20 évvel ezelőtt indult újra a sárospataki Teológiai Akadémia.  Gyurkó Miklós, a Kárpátaljai Ref. Egyház Presbiteri Szövetségének elnöke a hat kárpátaljai gyülekezetben tartott, példaértékű és eredményes utcai evangelizáció tapasztalatait osztja meg az Olvasóval. A Magyar Tudományos Akadémia is bekapcsolódik a Refo500 nemzetközi reformációkutató projektbe, erről is hírt ad a lap. Vallomások, karcolatok, személyes emlékek felelevenítése teszi olvasmányossá ezt a számot is. Például Mikó László írása a „kétbalkezes zsidó bankszakemberről”, aki Jézus Krisztus követője és bizonyságtevője volt. Dr. Judák Endre írása a Presbiter Füzetek 6. kötetére hívja fel a figyelmet, melynek központi témája a gyülekezeti tagok látogatása. Millisists Máté idézi fel a 150 éve született népszerű magyar Kálvin-könyv szerzőjének, S. Szabó Józsefnek szellemi arcképét. Református karcolatként közli gondolatait a lóversenyszótárból átvett fogalommal Szilágyi Sándor, írásának címe: „Nyeretlen kétéves”. Örömmel gratulálunk református testvéreinknek, akik augusztus 20-án különböző, magas kitüntetéseket vehettek át a köztársasági elnöktől, köztük Dr. Szabó Dániel, valamint Dr. Körösényi András buda-hegyvidéki presbiter. A Heidelbergi Káté közeledő 450. évfordulója tiszteletére indított Káté-kvíz újabb rejtvénykérdéseit teszi fel a rovat felelőse, Dr. Békefy-Röhrig Klaudia. A Presbiter könyvespolcára ajánlja a lap Molnár Róbert könyvét, mely „Ébresztő, Magyarország!” címmel jelent meg. Váczi Gábor Szövetségünk életéből rovata adja közre a legfontosabb eseményeket a közelmúltból. Elgondolkodtató idézetek, Igék, énekversek, jól kiválasztott fotók segítenek abban, hogy a Presbiteri Szövetség lapja a reformáció idei évfordulóját is méltóképpen köszönthesse, és erre ösztönzi széles olvasótáborát is. (d-y-s)
Nincsenek megjegyzések: