A tevékeny keresztyén élet - IX. presbiteri konferencia Sólyomkőváron
Napos szeptemberi időben gyűltek össze a Szilágysomlyói Egyházmegye
presbiterei Sólyomkőváron a hagyományos őszi konferenciára. A reggelek
már hűvösek errefelé, de amint a Nap feltűnt a fák és dombok fölött
lassan mindenki felmelegedett.
A megnyitó istentiszteleten Lukács József püspökhelyettes hirdette
Isten Igéjét a 2Thessz 3,1-5 alapján. A tevékeny keresztyén életre hívta
fel figyelmünket. Az első században élő keresztyének annyira hittek
Jézus korai visszajövetelében, hogy már-már tétlenül, semmittevően élték
mindennapjaikat. De ugyanez a semmittevés, gyümölcstermés nélküli
keresztyén élet veszélyezteti mai egyházunkat is. Egyesek már úgy
tekintenek egyházunkra, mint egy szolgáltatást végző intézményre.
Ünnepelni akarnak, de Jézus nélkül. Imádkozzunk egyházunkért,
családunkért, gyülekezeteinkért, egymásért, hogy a szolgálatban ne
lankadjunk meg, és Isten Lelke által erőnk megújuljon.
A köszöntések sorában előbb Tóth András, a Presbiteri Szövetség
elnöke üdvözölte a megjelent vendégeket, előadókat és a presbitereket.
Majd Székely Csaba, egyházmegyei főgondnok a tanulás fontosságáról
szólt, hiszen a megfelelő szolgálathoz megfelelő tudást és bölcsességet
kell szerezni. Növekedni kell a kegyelemben és a Jézus Krisztus
ismeretében ahhoz, hogy elöljárói hivatásunkat minél jobban
betölthessük.
Ezután került sor a konferencia első előadására, amit Fekete Károly,
a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora tartott a 450 éves
Heidelbergi Kátéról. Hitvallásunk kialakulásának történetét kísérhettük
figyelemmel 1518-tól kezdődően egészen megjelenéséig, 1563-ig. Megtudtuk
többek között, hogy Ursinus Zakariás és Oleviánus Gáspár mellett német
tudósok, teológusok egész sora dolgozott azon, hogy egy olyan hitvédő
iratot állítsanak össze a református egyház számára, amely bibliai
alapokon nyugszik. A kérdés-feleletek összefoglalták a Szentírás
üzenetét, és így mindenki által elfogadott lett a református egyház.
Amikor 1563-ban a Heidelbergi Káté megszületett négy célt szolgált:
- az ifjak oktatásának és nevelésének eszköze volt;
- útmutató volt a lelkipásztorok számára a prédikációra való felkészülésben;
- a vasárnapi istentiszteleti rendtartás (liturgia) része volt: 9
vasárnapon át beosztva fel kellett olvasni mind a 129 kérdést és
feleletet, hogy a gyülekezet soha ne feledje el.
- a gyülekezet számára tanító, nevelő eszköz volt; ezért a vasárnap
délutáni istentiszteleten a prédikációban a kátét magyarázták a
lelkipásztorok.
Az előadó személyes vallomásaként elmondta, hogy igazi keresztyénné a
Biblia által lett, de azon belül igazi reformátussá csak a Heidelbergi
Káté által tudott lenni. Ezért ajánlotta mindannyiunk figyelmébe a Káté
rendszeres olvasását, tanulmányozását.
Szünet után következett a konferencia második előadása, amit Horváth
József, sarmasági történelemtanár tartott a magyar nemzet- és
küldetéstudatról, és azon belül a Szent Korona rejtélyéről. Előadásából
kitűnt, hogy elkötelezetten hisz abban, hogy a magyarságnak sorsa és
küldetése van a Kárpát-medencében. Az ősmagyarok küldetéstudatában már
ott volt az egy és igaz Istenbe vetett hit; hittek az Ő szilárd
hatalmában és szerető oltalmában.
A Magyar Királyság megalakulásával, Szent István megkoronázásával
pedig ez a nemzet- és küldetéstudat tovább erősödött. A Szent Korona az
egységes nemzet jelképe lett; minden magyar keresztyénnek hinnie és
éreznie kell ennek a misztériumnak az erejét. Ebben még a középkor két
hitharcosa, az egymás ellen viaskodó katolikus Pázmány Péter és a
református Bethlen Gábor is egyetértett. A Szent Koronának összetartó
ereje van, az egységes nemzethez való tartozást erősíti a magyarokban. A
magyarok mindig is hittek abban, hogy a koronát Istentől kapta az
ország egy meghatározott küldetéssel és céllal. A szabadság, a védelem,
az egyenrangúság és a méltóság jelképe lett minden nemzedék számára.
Ragaszkodnunk kell ősi hagyományainkhoz, értékeinkhez, ereklyéinkhez,
hiszen ezekben van nemzetünk jövője.
Ezt követően a sarmasági ifjúsági csoport, Püsök József Attila
lelkipásztor vezetésével zenés előadással örvendeztetett meg bennünket. A
dalok között voltak hiterősítő és hitmélyítő énekek ugyanúgy, mint a
nemzettudatot erősítő dalok. Ezek hallgatása közben mindenkiben
megerősödött az a bizonyosság, hogy jó érzés református keresztyénnek és
egyben magyarnak is lenni. Isten gondviselő szeretete tartott meg
bennünket mindeddig keresztyénnek és magyarnak, és ezt a két értéket
őriznünk kell és továbbadnunk a következő nemzedéknek.
A konferenciát a szeretetvendégséggel zártuk, ahol a finom falatok
elfogyasztása közben kötetlen beszélgetések alakultak ki a résztvevők
között. Ezúton köszönjük minden szervezőnek, segítőnek és résztvevőnek,
hogy Sólyomkőváron ez alkalommal is tartalmas és lélekemelő napot
tölthettünk el.
Szőnyi Levente esperes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése